A Halliwell-család története valójában évszázadokkal ezelõtt kezdõdik, egy új gyarmat keleti partján, mely gyarmat késõbb Amerikai Egyesült Államok néven híresül el. Itt egy fiatal nõ, Charlotte Warren hordoz különleges jóslatot, olyat, mely örökre megváltoztatja a mágia és három, a jövõben élõ nõ életét. Az 1670-edik év második felében kitudódott, a várandós Charlotte születendõ gyermekét a legvarázslatosabb gyermeknek jövendölik, kinek puszta léte életben tarthatja a mágia jó oldalát. Mikor sötét erõk érkeztek, hogy a gyermeket elrabolják, egy boszorkánykoven és három, magát bûbájos boszorkáknak nevezõ fiatal hölgy mentette meg Charlotte-nak és lányának, Melindának életét, ki végül Mindenszentek varázslatos éjjelén született meg.

Késõbbi életében Melinda igen szerencsétlenül Salem városába költözött, bár õ maga még csak nem is sejtette, milyen rossz lépés volt ez részérõl. 1693-ban bõrkötésû könyvet kezdett vezetni a célból, hogy abba írja varázsigéit, minden tudását és mágikus receptjeit. A könyv fedelét a "triquetra" jelével ékesítette, mely a hármas egységet és erõt szimbolizálja. Évekkel késõbb Melindát tõrbe csalta szerelme, Matthew Tate, ki warlock volt és csak Melinda erõire fájt a foga. Elárulta Melinda valódi kilétét, mire a falusiak börtönbe vetették, majd eldöntötték, megöletik. Melinda lányának, Prudence-nek nevelését barátságos és együttérzõ szomszédaira bízta, maga Melinda pedig szembenézett sorsával. A máglyán arról a három nõrõl, a Bûbájos Boszorkákról beszélt, akirõl anyja mesélt neki: három nõvér, kik a világ legerõsebb boszorkányaivá válnak majd.

Prudence felnõtt és életének másik oldalát titokban tartotta ugyanúgy, mint anyja szerzeményét, az Árnyak Könyvét. A jó mágia öröksége anyáról lányára szállt a nemzedékeken át a Warren családban. A huszadik század elejére, pontosabban 1906-ra a nyugati parti San Francisco lett a család otthona, azon belül is egy viktoriánus birtok, mely - elmondásuk szerint - védelmezte a ház alatt található spirituális és boszorkányi energiaközpontot, a nexust. A huszas évek közepére szerteágazott a családfa és már három unokatestvér - mind boszorkány - élt a családi otthonban. A felelõtlen játék és szórakozás hevében élték életüket, a szesztilalom idején az egyre népszerûsödõ természetfölötti pikantériájával megáldott kiskocsmát mûködtettek a házban, a gazdag politikusok és elõkelõségek részére. Mikor egyikük szerelmes lett egy Anton nevû gonosz és halhatatlan varázslóba, családtagjai nem láttak más kiutat, minthogy megátkozzák õt is és minden eljövendõ életét azért, hogy megakadályozzák a párt abban, hogy a jövõben bármikor újra összejöhessenek. Évekkel az esemény után az unokatestvérek legfiatalabbika leánygyermeknek adott életet, kinek ugyanúgy P-vel kezdõdõ nevet adott, mint unokatestvérei, hogy fenntartsa a hagyományt. A gyermek, Penelope Johnson, több dologban is hasonlított hozzátartozóira, nem csak a P betûben - ugyanúgy boszorkány volt.